Orbán és Káposzta

A magyar nyelv gazdagsága és a magyar nép szegénysége között nincs lineáris összefüggés, mert minél szegényebb egy nép, annál gazdagabb a nyelve. Már csak azért is, hogy a nyelvére vehesse a királyait és egyéb fennhéjázó vezéreit, még magát a nagy Orbán Viktort is, ha a népnek úgy tetszik, és mostanában úgy is tetszik. A nemzet felkent vezére ellátogatott a szellemi leépülésével harcoló egykori német kancellárhoz, régi, jó barátjához, hogy meghányják-vessék vele a világ dolgait, már amennyire szegény Kohl betegsége miatt még tárgyalóképes és a kedves neje is engedi őt szóhoz jutni néha.

Anélkül, hogy bántani akarnánk a jó öreg és szimpatikus Káposztát, (Kohl magyarul káposzta) mert minek is tennénk, hiszen nem nekünk kell letaszítani a német egyesítés szimbólumává lett politikus-óriást a dicsőség oszlopáról, megtette azt ő maga, amiért még pártja, a CDU tiszteletbeli elnöki posztjától is megfosztották, bár – ugyan megtehették volna – azért nem küldték börtönbe. Meg másokat sem, mivel az egykori kancellár megtagadta megnevezni a párthoz érkezett, dokumentálatlan milliók forrásait, akik ezért azóta is imájukba foglalják a nevét.

Mivel azonban az ebül szerzett pártpénzekből Helmut Kohl nem épített stadiont szülővárosában, Ludwigshafenben, nem tömte tele egykori egyetemi szobatársát, majd gázszerelőjét állami megrendelésekkel, nem nevezte ki egyik barátját sem a Bundestag elnökévé, de a szövetségi köztársaság elnökévé sem, a német politikai paletta valamennyi színárnyalata úgy gondolta, hogy Kohl elsétálhat. Történelmi érdemei nagyobbak, mint amennyit a Német Szövetségi Köztársaság GDP-jéhez képest a néhány millió fekete pártpénz nyomott a latban. Csakhogy nagy tévedés, ha Orbán Viktor úgy gondolja, hogy ő is letett már annyit a nemzet asztalára, hogy szabad elvonulást kaphat, és Kohlhoz hasonlóan, idős elmeháborodottként bántatlanul morzsolgathatja maradék éveit Mészáros Lőrinc valamelyik birtokán.

Orbán Viktor ugyanis, Helmuth Kohllal szemben nem hogy semmit le nem tett a nemzet asztalára, de elképesztő sokat elvett onnan, és nem is csak a Fidesz, a pártja számára, ahogyan azt Kohl tette a CDU kedvéért, hanem a saját maga, a családja, rokonai, barátai gazdagodására. Micsoda különbség elvtársak! Arról nem is beszélve, hogy Helmut Kohl újraegyesítette Németországot, szemben Orbán Viktorra, aki kettészakította Magyarországot. Hohl a berlini fal ledöntésével mémetek millióit hívta haza egy lakható, közös hazába. Orbán Viktor a magyarok százezreit üldözi el az országból, mert lakhatatlanná teszi számukra. Kohl Európai nagyhatalommá tette Németországot, az EU vezető országává, Orbán Viktor egy politikai törpévé zsugorította Magyarországot, amelynek első számú vezetőjére nem hogy nem hallgat senki, de undor és megvetés övezi minden lépését, mert szar alak, aki sem szövetségesnek, sem barátnak, sem üzlettársnak nem vált be, és – ahogyan kiművelt magyar olvasóim írni szokták – arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.

Míg Helmut Kohl, aki egykori titkárnőjéből lett feleségével (első felesége öngyilkosságot követett el) együtt úgy épülhet le szellemileg, hogy az semmiben sem fogja befolyásolni eddigi, aktív politikusi érdemeit, még a pártfinanszírozási botrány árnyékában sem, addig Orbán Viktor kissé korán kezdi az elmebaj tipikus jegyeit mutatni, ráadásul anélkül, hogy bármi zseniálisat tett volna az asztalra, ha nem számítjuk a hatalom megszerzésében, megtartásában, és örökké megőrzésében tett korszakos teljesítményét, amivel valóban még egy Helmut Kohl méretű politikai gigászt is ámulatba ejthet. Főleg, ha szegény már csak ámul és bámul ebben a világban, bár – legyünk igazságosak – még így is, félig hülyén is képes volt írni egy Európáért aggódó könyvet, olyat, amilyet Orbán Viktor soha sem lesz képes, mert Orbán nem Európa sorsáért, hanem a saját sorsáért aggódik, és teljes joggal. Még az isten, család, haza levitézlett szentháromságából is csak annyit valósított meg eddig ez a felcsúti balfasz, hogy őt az isten sem állíthatja meg abban, hogy mindent haza vigyen a saját családjának. Nem ezt a példát mutatta Helmut Kohl és nem ezért tisztelik és becsülik annyian, még ellenlábasai közül is.

Nagy félreértés Orbánra bízni a Káposztát. Vagyis egy kalap alá venni egy Kohlt és a felcsúti rémet. Orbánnak Európa, az európai értékek, a világpolitika és sajnos a magyar érdekek sikeres képviselete, hazánk építése, gazdagítása – hogy maradjunk az állati hasonlatoknál – olyan magas, mint nyúlnak a lórács. Semmi köze neki egy Kohl méretű, idős korára bármennyire is megzakkant világpolitikai óriáshoz. Nem egy pályán fociztak és most sem szerepelne azonos osztályban, soha nem fogják őket egy lapon említeni sehol a világon. A bajnokok ligája elérhetetlen Orbán számára, míg Kohl a legnagyobb pályákon a legnagyobbakkal focizott, és ha a végén ki is állították, senki nem vonja kétségbe, hogy nagy spíler, szemben Orbánnal, aki egy ócska vidéki, félhülye ripacs volt mindig, és sajnos – a szégyenünkre és tragédiánkra – az is maradt.

Zsebesi Zsolt

Orbán és Káposzta

A magyar nyelv gazdagsága és a magyar nép szegénysége között nincs lineáris összefüggés, mert minél szegényebb egy nép, annál gazdagabb a nyelve. Már csak azért is, hogy a nyelvére vehesse a királyait és egyéb fennhéjázó vezéreit, még magát a nagy Orbán Viktort is, ha a népnek úgy tetszik, és mostanában úgy is tetszik. A nemzet felkent vezére ellátogatott a szellemi leépülésével harcoló egykori német kancellárhoz, régi, jó barátjához, hogy meghányják-vessék vele a világ dolgait, már amennyire szegény Kohl betegsége miatt még tárgyalóképes és a kedves neje is engedi őt szóhoz jutni néha.

Anélkül, hogy bántani akarnánk a jó öreg és szimpatikus Káposztát, (Kohl magyarul káposzta) mert minek is tennénk, hiszen nem nekünk kell letaszítani a német egyesítés szimbólumává lett politikus-óriást a dicsőség oszlopáról, megtette azt ő maga, amiért még pártja, a CDU tiszteletbeli elnöki posztjától is megfosztották, bár – ugyan megtehették volna – azért nem küldték börtönbe. Meg másokat sem, mivel az egykori kancellár megtagadta megnevezni a párthoz érkezett, dokumentálatlan milliók forrásait, akik ezért azóta is imájukba foglalják a nevét.

Mivel azonban az ebül szerzett pártpénzekből Helmut Kohl nem épített stadiont szülővárosában, Ludwigshafenben, nem tömte tele egykori egyetemi szobatársát, majd gázszerelőjét állami megrendelésekkel, nem nevezte ki egyik barátját sem a Bundestag elnökévé, de a szövetségi köztársaság elnökévé sem, a német politikai paletta valamennyi színárnyalata úgy gondolta, hogy Kohl elsétálhat. Történelmi érdemei nagyobbak, mint amennyit a Német Szövetségi Köztársaság GDP-jéhez képest a néhány millió fekete pártpénz nyomott a latban. Csakhogy nagy tévedés, ha Orbán Viktor úgy gondolja, hogy ő is letett már annyit a nemzet asztalára, hogy szabad elvonulást kaphat, és Kohlhoz hasonlóan, idős elmeháborodottként bántatlanul morzsolgathatja maradék éveit Mészáros Lőrinc valamelyik birtokán.

Orbán Viktor ugyanis, Helmuth Kohllal szemben nem hogy semmit le nem tett a nemzet asztalára, de elképesztő sokat elvett onnan, és nem is csak a Fidesz, a pártja számára, ahogyan azt Kohl tette a CDU kedvéért, hanem a saját maga, a családja, rokonai, barátai gazdagodására. Micsoda különbség elvtársak! Arról nem is beszélve, hogy Helmut Kohl újraegyesítette Németországot, szemben Orbán Viktorra, aki kettészakította Magyarországot. Hohl a berlini fal ledöntésével mémetek millióit hívta haza egy lakható, közös hazába. Orbán Viktor a magyarok százezreit üldözi el az országból, mert lakhatatlanná teszi számukra. Kohl Európai nagyhatalommá tette Németországot, az EU vezető országává, Orbán Viktor egy politikai törpévé zsugorította Magyarországot, amelynek első számú vezetőjére nem hogy nem hallgat senki, de undor és megvetés övezi minden lépését, mert szar alak, aki sem szövetségesnek, sem barátnak, sem üzlettársnak nem vált be, és – ahogyan kiművelt magyar olvasóim írni szokták – arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.

Míg Helmut Kohl, aki egykori titkárnőjéből lett feleségével (első felesége öngyilkosságot követett el) együtt úgy épülhet le szellemileg, hogy az semmiben sem fogja befolyásolni eddigi, aktív politikusi érdemeit, még a pártfinanszírozási botrány árnyékában sem, addig Orbán Viktor kissé korán kezdi az elmebaj tipikus jegyeit mutatni, ráadásul anélkül, hogy bármi zseniálisat tett volna az asztalra, ha nem számítjuk a hatalom megszerzésében, megtartásában, és örökké megőrzésében tett korszakos teljesítményét, amivel valóban még egy Helmut Kohl méretű politikai gigászt is ámulatba ejthet. Főleg, ha szegény már csak ámul és bámul ebben a világban, bár – legyünk igazságosak – még így is, félig hülyén is képes volt írni egy Európáért aggódó könyvet, olyat, amilyet Orbán Viktor soha sem lesz képes, mert Orbán nem Európa sorsáért, hanem a saját sorsáért aggódik, és teljes joggal. Még az isten, család, haza levitézlett szentháromságából is csak annyit valósított meg eddig ez a felcsúti balfasz, hogy őt az isten sem állíthatja meg abban, hogy mindent haza vigyen a saját családjának. Nem ezt a példát mutatta Helmut Kohl és nem ezért tisztelik és becsülik annyian, még ellenlábasai közül is.

Nagy félreértés Orbánra bízni a Káposztát. Vagyis egy kalap alá venni egy Kohlt és a felcsúti rémet. Orbánnak Európa, az európai értékek, a világpolitika és sajnos a magyar érdekek sikeres képviselete, hazánk építése, gazdagítása – hogy maradjunk az állati hasonlatoknál – olyan magas, mint nyúlnak a lórács. Semmi köze neki egy Kohl méretű, idős korára bármennyire is megzakkant világpolitikai óriáshoz. Nem egy pályán fociztak és most sem szerepelne azonos osztályban, soha nem fogják őket egy lapon említeni sehol a világon. A bajnokok ligája elérhetetlen Orbán számára, míg Kohl a legnagyobb pályákon a legnagyobbakkal focizott, és ha a végén ki is állították, senki nem vonja kétségbe, hogy nagy spíler, szemben Orbánnal, aki egy ócska vidéki, félhülye ripacs volt mindig, és sajnos – a szégyenünkre és tragédiánkra – az is maradt.

Zsebesi Zsolt

Nyílt levél a Fideszre szavazókhoz

Tisztelt Fideszre szavazók!

Fideszes rokonok, fideszes kollégák, Fidesz-hívő volt osztálytársak, kedves fideszes szomszédok, fideszes ivócimborák!

Mi a bánatos francnak kell még megtörténnie ebben az országban, hogy végre megvilágosodjatok? Minek kell még kiderülni a Fidesz vezetőiről és lakájairól, hogy a fejetekhez kapjatok, felébredjetek mély álmotokból és tudomásul vegyétek végre: rossz lóra tettetek. Mi kell még, hogy beismerjétek, át vagytok verve. Meg vagytok csalva, ki vagytok forgatva mindenből, legfőképpen az önbecsülésetekből. Mikor döbbentek rá, hogy Orbán Viktor elvette a hiteteket, a nektek ígért tiszta és erkölcsös ország helyett egy minden eddiginél korruptabb és embertelenebb, tolvaj rezsimet ültetett a fejetekre, és a mi fejünkre is, mégpedig a nevetekben és minden nap rútul visszaél a bizalmatokkal és a naív hűségetekkel.

Minek kell még történnie, hogy beismerjétek: félrevezettek benneteket? Orbán Viktor nem igazságos Mátyás, nem Szent István reinkarnációja, nem bölcs nemzetmentő, hanem egy megzakkant elméjű, gátlástalan harácsoló, mániákus szédelgő, aki mindent kész feláldozni a hatalom oltárán, mindenkit kész eltiporni, aki nemtelen vágyai teljesülésében csak egy kicsit is hátráltatja. Mikor ismeritek be, hogy a mellette állók nem a haza bölcsei, nem tisztakezű és tiszta szívű, nemzeti gondolkodású honfitársaitok és elvtársaitok, hanem haszonlesű, karrierista bűnözők, tolvajok, politikai kalandorok, nemzetveszejtő latrok.

Talán még nem késő. Talán még el lehet intézni házon belül mindent. Talán valóban ti álltok Orbán Viktor mögött. Talán tényleg ti, Fideszre szavazók tartjátok hatalmon és nem a lopott pénz, az egy nap alatt hozott fals törvények, a meggyalázott hitvesi ágyban nemzett alaptörvény, a megfélemlített káderek. Nem a közpénzen megvásárolt magyar nagytőke szervilizmusa, a magyar értelmiség impotenciája, a magyar dolgozók nemtörődömsége és fásultsága, nem a TEK, nem Polt Péter Orbán Viktor hatalmának alapja, hanem mégiscsak ti, a Fideszre szavazók.

Ha így lenne, akkor ti foszthatjátok meg őt a hatalomtól, ha nem azt teszi, amivel megbíztátok. Persze csak abban az esetben, ha a magukat nemzeti vagy polgári gondolkodásúnak mondók tényleg azok, és nem csak kisebb-nagyobb haszonélvezői a nemzeti együttműködés mocskos rendszerének. Talán nem az orbáni vircsaftot a választófülkékben négyévente megerősítő agyatlan tömeg vagytok, Orbán hasznos idiótái. Talán nem. Ha nem, akkor rajtatok múlik, hogy Magyarország végleg kettészakad-e és az ország egy félrevezetett része sarkantyús csizmát és mentét húz, fokost ragad, lóra ül és hátrafelé nyilazva elindul keletre, ahol Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin minden oroszok cárja vár rájuk tárt karokkal, miközben a nemzet másik része hamuba sült pogácsát tesz a tarisznyájába és útra kél az óperenciás tengeren túlra, ahol a kurta farkú (angol) malac túr, hogy új hazát találjon, mert a régi élhetetlen és kitaszítja magából.

Pedig megférnénk itt mindannyian, békében együtt. Nem vagyunk olyan sokan és egyre kevesebben leszünk. Talán nem a Fidesz-szavazókat kellene keletre csábítani és a Fideszt-nem akarókat nyugatra deportálni, hanem elég lenne azt a pár száz elmeháborodott politikai tévelygőt Szibériába száműzni, akik a jelenlegi ocsmányságért és irányvesztésért felelősek. Helyükbe újakat hívni és olyanokra bízni az országot, akiknek még nem volt módjuk rontani rajta és úgy fogni a kezüket szorosan, hogy esélyük se legyen ilyesmire. Miért nem kezdünk el ezen komolyan, együtt gondolkodni?

Számtalan a magyarok baja, de a legnagyobb, hogy Ti, kedves Fideszre szavazók tétlenül nézitek, hogy teljesen hülyét csinálnak belőletek. Palira vagytok véve szeretett rokonok, munkatársak, volt osztálytársak, kedves szomszédok és fideszes ivócimborák, és mi nem örülünk ennek. Álljatok a józan ész, az évezredes nyugati orientáció mellé, engedjétek el Orbán Viktor kezét, a másikat nem kell, mert abban a lopott pénzt szorongatja, és legyetek egyszerűen a szeretett rokonaink, a munkatársaink, a volt osztálytársaink, a szomszédaink és az ivócimboráink megint.

Éljetek magyarként a saját értékeitek szerint, imádjátok a saját isteneteket. Mi is megmaradunk a saját hitvallásunk mellett, a saját világképünknél magyarnak, miközben alávetjük magunkat a közösen hozott törvényeknek, amelyek mindannyiunk szabadságát, valamint egy méltányos, tisztességes, a köz javára működő és az egyén személyes szabadságát is védő állam működését garantálják. Kedves Fideszre szavazók! Ma (még) a tiétek a hatalom és a tiétek a velejáró felelősség! Vagy talán nem így van? Talán már felébredtetek? Ha igen, akkor Isten hozott benneteket a fedélzeten.

Ha azonban továbbra is becsukott szemmel, alva jártok és rendre átestek a vak komondoron pofára, ne minket hibáztassatok. Ne minket szidjatok, ha eljő a pillanat, amikor a hatalmat erővel ragadjuk ki a kezetekből, vagy azok kezéből, akik rátok hivatkozva bitorolják. Az már nem a felkínált párbeszéd, a türelmes meggyőzés pillanata lesz. Nem fülkeforradalom, hanem kegyetlen népfelkelés, ahol már nem ti lesztek a nép, kedves fideszes rokonok, fideszes kollégák, Fidesz-hívő volt osztálytársak, fideszes szomszédok, fideszes ivócimborák.

Zsebesi Zsolt

Nyílt levél Lázár Jánosnak

 

menekul282

Kancelláriaminiszter!

Magyarország hónapokkal ezelőtt az Európai Unión belül, a visegrádi országokkal együtt kiállt amellett, hogy a menekültkérdés kezelése nem Brüsszel, hanem nemzetállamok hatásköre. A magyar kormány elutasította, hogy a menekültek befogadását egy kötelező kvóta szerint osszák meg a tagországok között, mert egyes tagállamokra aránytalanul nagy súly nehezedik. Miután ezt a megoldást megtorpedózta, ezért később az egyes tagországok lehetőséget kaptak arra, hogy kényszer helyett önkéntes alapon határozzák meg, hány menekültet hajlandók befogadni.

Az ön kormánya, kancelláriaminiszter a 28 tagország közül egyedül, nullát írt a megfelelő rubrikába. Kijelentette: senkit nem fogad be. Előtte megpróbálta a dublini egyezményt felmondani, vagyis nemet mondott arra is, hogy visszafogadja a nálunk regisztráltakat azokból az országokból, ahová azok továbbmentek. Nyilván ezért sem küldött még vissza gyakorlatilag senkit egyetlen uniós ország sem Magyarországra azok közül a menekültek közül, akik nálunk lépték át az EU határát.

Mivel – ahogy szerdai sajtóértekezletén a kancelláriaminiszter maga is mondta -, a menekültek 10 százaléka kér csak menedékjogot Magyarországon, az Olaszországnak és Görögországnak nyújtott uniós támogatás egy tizedéhez jutó magyar kormány szerintem a pénzénél van. (Bár én Brüsszel helyében ennyit sem adnék neki és bár a kancelláriaminiszter az 50 millió eurót méltánytalanul kevésnek tartja.) Szemmel láthatóan Magyarországnak az EU annyit juttat, amennyit Magyarország a közös probléma megoldásában vállal.

Kancelláriaminiszter!

Szeretném felhívni a figyelmét az alábbiakra:

  1. Magyarország déli határa az EU határa is. Ennek védelméhez, az EU már eddig is milliárdokkal járult hozzá.

  2. A menekültek – szemben a kancellária miniszter állításával -, nem „népvándorlók” (jelentsen is ez akármit), hanem menekültek.

  3. A menekültek nem Magyarország határát ostromolják, hanem az EU határát, mert nem Magyarországra akarnak jönni, hanem Európába.
  4. Milliós nagyságrendű menekülthullámról van szó, amit egyetlen ország sem tud egyedül kezelni, csak nemzetközi együttműködéssel.
  5. >Magyarország önként lépett ki a közös rendezést elfogadók táborából, miközben határországként jobban érintett, mint a tagországok többsége, így ennek következményeiért maga felel.
  6. A kialakult helyzetet a humanizmus és a nemzetközi jogi konvenciók szellemében csak európai együttműködésben lehet kezelni.
  7. A menekült hullám okainak felszámolása nem az a feladat, amit Magyarország meg tudna oldani, arra ott van a NATO, az EU és az USA.
  8. A dilemmát, hogy vagy azokra lövünk, akik a „népvándorlást” okozzák, vagy a menekültekre, az EU nem fogadja el. Minden erejével a menekültek megsegítésén, helyzetük átmeneti javításán dolgozik, a saját lakossága jelentős részének egyet nem értése ellenére.
  9. A világ – előbb vagy utóbb – kénytelen lesz a menekültválság okainak felszámolásához is hozzálátni, de ez némileg bonyolultabb, mint a nemzeti dohányboltok hálózatának megteremtése és a vasárnapi boltbezárások elrendelése.
  10. Csak egy ideig lesz lehetséges, hogy Magyarország a saját határain (amelyek az EU határai is) azt csinál, amit akar.
  11. Az EU és a világ türelme véget fog érni, amikor bárki a magyar határon, vagy Magyarország területén kezet emel a menekültekre. Legyen az magyar határvadász, honvéd, vagy rendőr.

  12. Magyarország egyedül maradt a menekültproblémával és szembe megy az EU tagországok közös politikájával, ami nem szolgálja Magyarország érdekeit, nem csökkenti, hanem növeli a gondjainkat.

A fentiekből következően:

Minden normálisan és emberséges módon gondolkodó magyar ember (legyenek is akárhányan) nevében követelem:

Magyarország azonnal térjen vissza az európai együttműködéshez a menekültválság kezelésében! Hagyjon föl a külön utas, mások érdekeit semmibe vevő megoldások erőltetésével!

Csatlakozzon azokhoz az uniós programokhoz, amelyek az Európába irányuló menekülthullám kezelését szolgálják!

Magyarország vegyen rész a Balkánon kialakult menekültválságról összehívott nemzetközi konferencián Bécsben és ott képviselje a magyar érdekeket!

Határozottan tiltakozom az ellen, hogy a magyar honvédséget, a rendőrséget, vagy bármilyen egyéb fegyveres testületet védtelen és fegyvertelen emberek ellen vessenek be a határainkon, vagy a határainkon belül.

Nem értek egyet vele és elutasítom, hogy a menekülteket a magyar kormány bűnözőkként kezelje és börtönbüntetéssel fenyegesse, arra az esetre, ha Magyarország, illetve az Európai Unió területére lépnek, akár megrongálják a határzárat, akár nem.

Követelem, hogy azonnal bontsák le Magyarország déli határán a szögesdrótból épített embertelen kerítést és sehol ehhez hasonlót ne építsenek! Követelem, hogy azonnal szüntessék be a menekültek ellen folyó propaganda háborút, az idegengyűlöletet támogató állami sajtókampányt!

Követelem, hogy a törvény erejével lépjen fel azokkal szemben, akik Magyarországon az idegengyűlölettel, rasszizmussal kampányolnak, vagy visszaélve a menekültek kiszolgáltatott helyzetével rajtuk nyerészkednek.

Felszólítom a magát demokratikus ellenzéknek nevező pártokat és minden olyan magyar társadalmi és politikai szervezetet, amely Magyarország érdekeit szem előtt tartja és amelynek fontos Európa, az európai humanizmus és szolidaritás ügye, hogy csatlakozzon a fent megfogalmazott követelésekhez, a saját lehetőségeit felhasználva tegyen meg minden azok érvényre juttatásáért.

Felszólítom a magyar parlamenti ellenzék pártjait, hogy mindaddig bojkottálják a parlament üléseit, amíg a parlamenti többség vezette kormány a fenti követeléseket nem teljesíti. Az ellenzék ezzel bizonyságát adná annak, hogy tisztában van a saját (nemzetközi) felelősségével (is) és bebizonyíthatná, nem hajlandó asszisztálni a kormánypártok nemzetvesztő, felelőtlen politikájához, nem kívánja azt parlamenti jelenlétével legitimálni.

Zsebesi Zsolt
A Pártoktól Független Politikai Újságírásért Egyesület Elnöke
magyar állampolgár

Szabó László Zsolt nem volt elég tehetséges a Fidesznek

Lemondott posztjáról az MTVA vezérigazgatója, Szabó László Zsolt. Nem indokolta döntését, így nem marad más, mint magyarázatot találni, miért hagyta ott a jól fizetett állami állását, mindjárt azok után, hogy egészen új köztelevíziót indított kenyéradó gazdái – na nem a magyar társadalom, vagy a tévénézők – hanem az ország tejhatalmú politikai urainak szája íze szerint. Ok csak egy lehet: Szabó László Zsolt nem rendelkezett azzal a tehetséggel, amit a Fidesz híresen magasra állított mércéje szerint egy pártkádertől elvárnak. A Fidesz- ugyanis arról közismert, hogy a legeldugottabb baz-megyei mesterséges megtermékenyítő állomás igazgatójától kezdve, a külügyminiszterig, vagy a Nemzeti Bank elnökéig, csak és kizárólag kiemelkedő tehetségeket helyez pozícióba.

A nemzeti együttműködés rendszere a káderpolitikáját egyedül a közjónak rendeli alá, aminek szolgálatára kivételes képességű, emberfeletti munkabírással, de mindenek előtt feddhetetlen erkölcsi tartással és sziklaszilárd jellemmel felruházott és természetesen nemzeti gondolkodású igaz embereket választ ki a magyar ugar isten áldásával megtermékenyített, dúsan termű gyümölcsös kertjének gazdag terméséből. Csak is ennek a küldetéstudatos és következetes humán erőforrás-gazdálkodásnak köszönhetőek a kiváló személyi döntések, amelyek a tehetségükhöz méltó pozícióba emeltek olyan embereket, mint például Deutsch Tamás, aki bárhová is állítják, pont olyan színvonalon hozza a tőle megszokottat, vagy a bankelnök, egykori gazdasági miniszter, Matolcsy György, aki évről évre le tudja nyűgözni a világot bárminek a teljesen újraértelmezésével, amihez csak hozzányúlni engedik, de még abban is forradalmi tud alkotni, amitől orvosilag el van tiltva.

És akkor még nem beszéltünk a Német Lászlóné képességű fejlesztési miniszerekről, vagy a Vida Ildikó reprezentálta adóhivatali fenoménekről, akit Barack Obamáék csak azért tiltottak ki az Egyesült Államokból, nehogy megtanulja Shakespeare nyelvét. Vagy gondoljunk a most éppen a Nemzeti Bank felügyelő bizottságának élén szárnyait bontogató Papcsák Ferencre, aki eddig ugyan minden feladatkörében látványosan megbukott, vagy nevetség tárgyává vált, esetenként arra is képtelennek mutatkozott, hogy – ügyvéd létére -, össze tudja rakni a saját adóbevallását, vagy a költségtérítését, főleg azok után, hogy korábban a Fidesz elszámoltatási és a korrupcióellenes kormányzati feladatok összehangolásáért felelős kormánybiztosnak is el tudta adni magát.

És ezt egyáltalán nem kritikaként, hanem éppen a tehetsége vitathatatlan jeleként hozom fel, hiszen – csak tessék elképzelni -, mekkora tehetség kellett mindezek után ahhoz, hogy az ugyancsak valahol a számtannal összefüggő nemzeti-banki felügyelőbizottsági megbízást is el merje vállalni. Még akkor is, ha a Nemzeti Bank elnöke sem egy Ábel-díjas matematikus, kora ifjúságától hadilábon áll a matekkal, így nem meglepő, hogy ő sem tudta abszolválni a vagyonbevallását, de ő legalább – a legfőbb ügyész úr segedelmével -, megint csak eredeti magyarázattal volt képes kivágni magát a slamasztikából. Ja kérem ezekhez a dolgokhoz kell a tehetség, mint amilyennel Rogán Antallt, vagy Andy Vajnát megáldotta a sors.

Rogán, az V. kerületi Kamu Rabbi, aki egymaga több törvényt nyújtott be a parlamentben alig néhány év alatt, mint Hamurabbi egész életében, szintén képtelen megjegyezni, hány négyzetméteres a lakása, de azért egy egész Fidesz-frakciót el tud igazgatni. Vajna a filmgyártás és a kaszinózás, valamint a drága nők kitartásának koronázatlan királya sikerrel bevezette Rogánt az offshore-világ rejtelmeibe. Ebben semmi meglepő sincs, hiszen az Egyesült Államok adóhivatala sem volt képes felfejteni Vajna offshore hálójának szövetét és inkább kért 6 millió dollár pausálét a magyar gazdasági bevándorlótól, csakhogy ne kelljen évekig a kibogozhatatlan szálakat csévélni.

Ha most, valami kommunista, libcsi-komcsi kurzus lenne, egy Szabó László Zsolt méretű nagykaliber lemondásának egészen más dimenziói nyílnának meg a jobboldali sajtó tényfeltáró újságíróinak tolla nyomán. Kövér László elemzői mélységeibe szállnának alá az orgánumok, azt taglalva, milyen gátlástalan hatalmi harc folyik a szocik berkeiben és hátudvarában. Mindenek előtt a pénzért és a befolyásért, ami persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a baloldal már annyiszor rontott a saját nemzetére. Eggyel többször, vagy kevesebbszer az már nekik tök mindegy. Megtudhatnánk azonnal, hogy kinek szervezték ki az MTVA-ból a műsorgyártást, és kitől vették el az aranytojást tojó megbízásait. Ezért kik és hogyan álltak bosszút, aminek aztán a mindenkinek eleget tenni akaró Szabó László Zsolt esett az áldozatául. És itt megint a tehetség kérdése merül fel élesen. Ugyanis nem olyan könnyű az adott pillanatban – lamentálna a jobboldali sajtó -, eldönteni a baloldalon, hogy a hatalmi és a gazdasági harc adott pillanatában melyik seggre kell ájtatosan ráhajolni. Nem elég az érdes és hosszú nyelv, a jó döntés intellektuális erőfeszítéseket is igénye, és nem is akármilyeneket.

Természetesen az aljas és minden alapot nélkülöző feltételezés arról, hogy a Fidesz káderpolitikája a pénz körül forogna, legalább olyan légből kapott rágalom, mintha azt mondanánk, hogy Szabó László Zsolt azért bukott meg, kényszerült lemondani, mert a Gépnarancs egy ironikus cikke miatt, első számú kegyeltjével, a nemzet hírhamisítójával Papp Dániellel együtt beperelte a szabad szájú portált, és nem csak csúfos vereséget szenvedett a bíróságon, de ráadásul közröhej tárgyává is vált, amikor a Gépnarancs elleni keresetében helyreigazítást kért, tagadva, hogy ő adott volna utasítást arra, hogy Papp Dániel úgy vágjon meg egy videót, hogy annak értelme éppen az ellenkezőjére forduljon, és az szerepeljen benne, hogy Orbán Viktor geci. A bíróság azonban kimondta: nem elég a szólásszabadság korlátozásához, ha az érintettnek nincs humorérzéke. Nos, eljött a nap, amikor Szabó László Zsoltnak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne, hogy röhögni tudjon. Már csak azért is, hogy fel tudja dolgozni a történteket, hogy szembe tudjon nézni azzal: nem elég a jó szándék, a törekvés a gerinc felpuhítására, nagyobb tehetségre lett volna szükség a túléléshez. Vegyen példát a Gépnarancsról: mi már akkor jót röhögtünk Szabó László Zsolton, amikor ő még halál komolyan vette magát.

Zsebesi Zsolt

Sportújságírót vertek agyon fanatikus szurkolók

Agyonvertek egy azeri sportújságírót a szurkolók, amiért bírálta az azeri csapat sztárját, aki török zászlóval heccelte a ciprusi szurkolókat az Apollon Limason elleni meccsen. Rasim Aliyev, aki közismert rendszerbíráló is, az Apollon Limason- FK Kubala elleni Európa Liga mérkőzés után kelt ki az azeri csapat legjobb játékosa Javid Husejnov ellen, aki a mérkőzés alatt heccelte a ciprusi közönséget, majd egy ciprusi újságírónak tett vulgáris gesztust, amikor az a török zászló provokatív lengetéséről kérdezte.

Javid Husejnov később felhívta az újságírót és megpróbálta kimagyarázni a viselkedését. Azzal érvelt, hogy a török zászlóval csak az azeriek és a törökök közötti jó viszonyt akart kifejezésre juttatni. Később a játékos egyik unokatestvére találkozót kért a riportertől, aki belegyezett a beszélgetésbe. A helyszínre érve azonban, amikor kiszállt a kocsijából 6 ember támadt rá, leütötték és súlyosan bántalmazták, megrugdosták a földön fekvőt újságírót, akinél a kórházban csak bordatöréseket és egyéb kisebb sérüléseket állapítottak meg, ezért hazaküldték. Másnap rosszul lett, és már későn került a műtőasztalra, mert súlyos belső sérüléseibe belehalt.

azeriujsagiro
Rasim Alijev, a megnyilkolt azeri újságíró

Javid Husejnov az újságíró halálhírére közleményben határolódott el a történtektől, de a rendőrség hamarosan letartóztatta a súlyos bántalmazásban résztvevő rokonait. A futballista egyesülete ugyancsak közleményben reagált az esetre, amit teljesen megengedhetetlen, értelmetlen erőszaknak nyilvánított, határozottan elítélt és a vizsgálat lezártáig felfüggesztette Husejnov játékjogát. A rendőrsé folytatja a nyomozást, a közvélemény azonban meg van győződve, hogy az emberéletet követelt erőszakért a játékost is felelősség terheli.

A nemzetközi sajtó az erőszakos azeri politikai kurzust is felelőssé teszi a történtekért. A „Riporterek határok nélkül” nevű szervezetre hivatkozva felhívják a figyelmet arra, hogy Azerbajdzsán a sajtószabadság tekintetében a 180 országot felsorakoztató listán a 162. helyet foglalja el. A „Freedom House” jelentésében arra emlékeztet, hogy a hasonló erőszakos, megfélemlítő és megtorló akciók nem ritkák a politikai ellenzék képviselőivel szemben sem.

Azerbajdzsánban Magyarország egyik kiemelt stratégiai partnere, amióta az Orbán-kormány hatalomra került. Azerbajdzsán államfője alig egy hónapja Bakuban fogadta Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés érzékeny lelkületű, antikommunista kirohanásairól ismert elnökét, aki az azeri fővárosban megbeszélést folytatott a kormányfővel és a parlamenti elnökkel is. Kövér László és Ilham Aliyev elnök elégedetten szólt arról, hogy eredményesen fejlődnek Magyarország és Azerbajdzsán kapcsolatai. Egyetértettek abban, hogy az államközi együttműködésnek új lendületet adott Aliyev tavaly novemberi budapesti látogatása, amely során közös stratégiai együttműködési nyilatkozat és számos új kétoldalú megállapodás született.

Orbán Viktor magyar kormányfő személyes döntésére engedték haza Azerbajdzsánba 2012-ben Ramil Safarovot, aki 2004-ben baltával megölt egy alvó örmény katonát Budapesten. A hazatért Safarov azonnal kegyelmet, pénzjutalmat és kitüntetést kapott. Az azeri baltás gyilkos néven elhíresült ügy nyomán az örmény kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Orbán Viktor döntésének háttérében remélt azeri anyagi támogatás és egyéb gazdasági megfontolások álltak. Az elvtelen döntés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és súlyos erkölcsi vereség a magyar kormány számára.

Zsebesi Zsoltazeriujsagiro

Vihar a zöld-fehér biliben

Kétszázötven Fradinak szurkoló magyar állampolgár érvényes, de nem a Ferencváros Tornaklub szervezésében vásárolt jeggyel nem tudta megnézni Szarajevóban a Zeljeznicar-Ferencváros meccset, ahol a bosnyákok másodszor is elverték a zöld sasokat és kiütötték a magyar bajnokság második helyezettjét az Európa Ligából. Erre akár azt is mondhatnánk, hogy nyazsgem, vagy azt: jobban jártak, hogy nem látták a magyar foci ezúttal zöld-fehér mezben elszenvedett újabb megalázását. Az indulatok azonban magasra csaptak, politikusok és szurkolók estek egymásnak, hatalmas vihar robbant ki a zöld-fehér biliben, ami kicsiben, de jól mutatja mekkora seggfejek irányítják ezt az országot és benne a sportot is.

zeleznicarfradi

Lesre futott 250 Fradi-szurkoló, akiket vissza fütyültek az ellenfél térfeléről. A dolog azonban általános tanulsággal szolgál. Nem egyedi jelenség, nem olyan egyszerű. Mária (köz)munka alapú országában semmi sem egyszerű, még a futball nevű játék sem az, hiszen nálunk az is politika, mint minden más, ami szarul működik az országban. A focinak becézett sportot milliók űzik a világ minden kontinensén, milliárdok bámulják a stadionok lelátóin és a tévé képernyőin. A meccseket a két csapat szurkolói mindenütt együtt nézik, még akkor is, ha időnként jól elverik egymást, vagy rendre porig alázzák az ellenfél drukkereit, főleg verbálisan, de ehhez esetenként némi fizikai fenyítés is társul. Maga a játék ugyanakkor egészen eredményesen, és majdnem teljesen helyettesíti a korábban megszokott férfias vetélkedéseket, amiket háborúknak neveztek, és melyeknek nyíltan az volt a célja, hogy az ellenfelek és a drukkereik fizikailag megsemmisítsék egymást. Eme ősi hagyománynak maradtak még követői a fociszurkolók körében, ezeket focihuligánoknak, kemény magnak, ultráknak, béközépnek nevezik.

Tekintettel arra, hogy verbális és fizikai erőszakos megnyilvánulásaikkal a többségben lévő békés szurkolókat elriasztják az ultrák, a világ minden országában megpróbálják őket távol tartani a stadionoktól. Ez a legtöbb iparilag fejlett, liberális demokráciát üzemeltető országban az utóbbi évtizedekben inkább sikerülni szokott, mint nem. Azt lehet mondani, hogy az Európai Unió öt legnagyobb bruttó hazai össztermékét (GDP) produkáló országában, a legnagyobb futballnemzeteknél, nevezetesen Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában és Olaszországban a stadionok többé-kevésbé tele vannak nézőkkel, a lelátók népe boldogan napfürdőzik, vagy ázik az esőben, miközben vedeli a helyi alkoholos italokat, továbbá az adott ország legnépszerűbb gasztronómiai termékével csillapítja a szabad levegőn felfokozódott éhségét, és a táplálékkal bevitt energiát békés ugrálásra és embertelen ordításra fordítja.

ferencvarosdozsa
FTC–Újpest, Vasas–Honvéd kettős rangadó 1967-ben a Népstadionban 76 ezer néző előtt.

Ez sokáig így volt Magyarországon is. Annak ellenére, hogy országunk nem tartozott az öt legnagyobb GDP-vel rendelkező ország közé. Egy darabig ugyanis ezt a hátrányunkat sikerül azzal kompenzálnunk, hogy hermetikusan lezártuk a határainkat és senkit nem engedtünk külföldre, azokat a legkevésbé, aki jó nagyokat tudtak rúgni a labdába, amivel elértük, hogy az összes őstehetség Puskástól Albertig idehaza kergette a labdát, az akkori magyar átlag életszínvonalnál jóval magasabb életszínvonalon élve. Ez a kivételes kegyelmi helyzet nagyjából a 70-es évek közepéig tartott. Aztán az üzletté vált labdarúgás irányítását Európában az említett öt nagy gazdasági hatalom vette a kezébe, csak néha engedve egy-egy pillanatra maga elé kisebb országokat, holmi hollandokat, görögöket, vagy dánokat. A nagyok és gazdagok a világ négy sarkából, főleg Dél-Amerikából importált focistákkal dobták fel az európai focit és csináltak a sportágba fektetett sok pénzből még több pénzt.

Magyarországon az átkosban nem ritkán magas színvonalon létező más iparágakhoz hasonlóan, a labdarúgásipar is tönkrement a rendszerváltással. A privatizáció a fociban is azt jelentette, hogy az adott iparághoz egyáltalán nem értő, de a politika által delegált, a moslékos vályúhoz közel férkőzött balfaszok kezébe került a sportág. A korábbi egyesületek vagyonát széthordták, a stadionok lezüllöttek, a játékosnevelés, a saját termelés helyett bóvlit kezdtek importálni. Közben a televízió jóvoltából megnőtt a külföldi konkurencia és a magyar futballpályák helyett az öt nagy focinemzet bajnokságaiból közvetített meccsekre álltak át a kényesebb ízlésűek. A hazai pályákon már csak néhány száz, vagy inkább néhány tucat őskövület váltott jegyet, mellettük pedig a helyi csőcselék tombolt háttal a pályának, miközben a teljes érdektelenségbe és unalomba fulladt meccsek hangulatát pirotechnikai eszközökkel és alkohol, továbbá egyéb ajzószerek bevitelével igyekezett feldobni, elriasztva a lelátóról a konszolidáltabb fazonokat és azok családjait.

orbanszerelesben

Ez volt jellemző az elmúlt majd 25 évre. A 2010-es év, a Fidesz nevű párt hatalomra jutásával fordulatot sejtetett, ígéretes fénysugarak gyúltak a magyar labdarúgás sötét felhőktől terhes egén. Mindenek előtt azért, mert vezérük, bizonyos Orbán Viktor nagy futballrajongó, sőt aktív játékos is volt. Igaz nem egy Beckenbauer, de szerette ezt a játékot és mivel sokat nézte szotyolázás közben, az a benyomása támadt, hogy ért is hozzá, lassan beletanulhat, mint a politikába. Mindjárt építtetett is magának egy stadiont Felcsútra, úgy igazítva a magyar törvényeket, hogy a lehető legtöbb pénz jusson labdarúgó stadionok építésére, egyáltalán a focira a magyar adófizetők pénzéből, azokéból akik szeretik a focit és azokéból is akik nem annyira.

Lemegbízhatóbb embereit a foci frontjára irányította, hogy a számolatlanul a sportágba öntött pénzből sikereket kovácsoljanak. Így lett az ország legnagyobb uzsorásából (Kopyright: Lázár János kabinetminiszter) az OTP-vezér Csányi Sándorból a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, így lett Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója a Ferencváros első embere, így került a Győr csapata a Fidesz-kitartott Tarsoly Csabához, lett a Videoton Garancsi Istváné, akinek üzleti karrierjét ugyancsak a miniszterelnök egyengeti. Így került a Diósgyőr Leisztinger Tamáshoz, vagy így lett az udvari csapat, a Felcsút a legtehetségesebb magyar gázszerelő, Mészáros Lőrincé, Orbán Viktor strómanjáé. Közülük egynek se volt halvány fingja se a focihoz, vagy a labdarúgás üzletághoz.

kubatovtakarodj

Viszont stadionokat és pénz-pénzt, még több pénzt kaptak a kormányfőtől, aki nem volt rest önteni az állami milliárdokat a tehetségtelen fociguruk zsebébe. Akik pedig örökifjú és örök tehetségtelen Torghellékbe, Keneseikbe, továbbá kivénhedt brazilokba, senkinek nem kellett spanyolokba, valamint egzotikus afrikai országok, labdát már egyszer-kétszer látott szülötteibe fektették a magyar adófizetők pénzét, bár néha vásároltak egy-két repatriált, a nyugati ligákból kiöregedett magyar veteránt is, hogy azok a hazai bajnokságban vezethessenek le. Magyar játékost kinevelni nem tudtak, mivel fogalmuk sem volt a fociról. A magyar labdarúgó válogatott irányítását furcsábbnál furcsább figurákra bízták, egy rövid időre még egy Pintér Attila nevezetűre is.

Egy szó mint száz: a magyar foci olyan hályogkovácsok kezébe kerül, akiknek halvány fogalmuk sem volt a játékról, vagy egy labdarúgó egyesület vezetéséről. Egyetlen érdemük az volt, hogy közel álltak, állnak Orbán Viktorhoz és állami pénzeket tudnak a foci számára kisírni. A pénz – ugyan nagyon fontos a fociban is -, de a magyar labdarúgás talpra állításához pénzen kívül némi szakértelemre is szükség lenne. Ez azonban, – és nem csak a magyar foci tekintetébe – a Fidesz számára kamu duma. A magyar sport többi ágában is a focihoz hasonló folyamat tanúi vagyunk, amikor pártkatonákra cserélik a sportágak vezetőit, akik azzal nyerik el a sportolók és edzőik támogatását, hogy állami pénzesőt ígérnek. Hamarosan ezeknél a sportágaknál is a focihoz hasonló következménye lesz ennek a gyakorlatnak, ahogy az élet, így a gazdaságpolitika, vagy a kultúrpolitika, az oktatás területén, az egészségügyben már mindenki tapasztalhatja a fideszes káderpolitika szörnyű következményeit.

fradinyito

Maradva a focinál: vessünk egy pillantást a Ferencváros internetes honlapjára. Hasonlítsuk össze a Fradi honlapját a német fociban a Fradihoz hasonló pozícióban lévő Bayern München honlapjával. Nem a két egyesület eredményeit, költségvetését, infrastruktúráját és üzleti nyereségét vetjük össze, hiszen ezek teljesen összehasonlíthatatlanok, hanem csak az internetes honlapjukat, amihez nem kellenek eurómilliók, de még forintmilliók sem. Még itt sem térnénk ki az összes oldal összehasonlítására, hanem csak egyetlen menüpontra, a két egyesület vezetőségét bemutató oldalalakra szorítkoznék.

Mindkét egyesületnek elnöke és elnökhelyettese van. A Ferencvárosnak is van felügyelő bizottsága és a Bayern Münchennek is. A német törvények értelmében a labdarúgó egyesületek, így a Bayern München is bejegyzett egyesületként, egyesületi tagokkal, választott tisztségviselőkkel működnek, ugyanúgy, mint Magyarországon, de az egyesület, jelesen a Bayern München üzleti vállalkozása az egyesület 75 százalékos tulajdonában lévő részvénytársaságba, a Bayern München AG-be, van kiszervezve. Nézzük meg akkor, hogy kik irányítják a Bayern München egyesületét és részvénytársaságát.

Az egyesület élén az elnök, Karl Hopfner és az elnökség áll, (nevekkel, fotókkal a honlapon) de a tényleges, operatív vezetés a Bayern München AG igazgatósága kezében van. Ennek elnöke – a honlapon hatalmas fotó és részletes életrajz minden tisztségviselő és igazgatótanácsi tag neve mellett – Karl-Heinz Rummenigge. Idén lesz 60 éves. 1984-ben fejezte be profi labdarúgó pályafutását az Inter csapatában. Előtte a Bayer és a német válogatott játékosa volt. 310 Bundesliga mérkőzésen 162 gólt rúgott. 1976-ban világkupagyőztes, kétszeres Európa kupa győztes (1975. 1976.), kétszeres német bajnok (1981. 1981) kétszeres német kupagyőztes (1982. 1984.) Európa bajnok (1980) kétszeres világbajnoki második helyezett (1982. 1986.) Európa legjobb futballistája címet 1980-ban és 1981-ben nyerte el. 1991 és 2002 között az egyesület elnökhelyettese volt, vagyis közel 25 éve van a Bayern felső vezetésében. Az Európai Klubok Szövetségének az ECA-nak az elnöke is.

bayernag
A piros téglalapban a mehr szóra kattintva olvasható a részletes életrajz

Rummenigének két gazdasági helyettese van. Jan-Christian Dreesen és Andreas Jung. Dreesen a pénzügyekért és a kontrollingért felelős. Pénzügyi szakember, a versenyszférából érkezett, olyan cégeknél dolgozott korábban gazdasági vezető beosztásban, mint Bayerische Vereinsbank, a HypoVerensbank, az UBS (Svájc egyik legnagyobb bankja) igazgatótanácsának egykori tagja, képzettségére nézve vállalati üzemgazdász. Jung 1961-es születésű, a sporttudományok magistere és sportmenedzseri diplomája van. Ő felel a Bayern-nél a sponzoringért, a rendezvényekért, a játékoslicencekért, a Bayern márkanévért és annak piaci értékesítéséért.

Az igazgatóság tagja még Matthias Sammer , aki 74-szeres német válogatott (ebből 24 szeres válogatott az NDK színeiben) Sportkarrierjét Drezdában kezdte, kétszeres NDK bajnok és egyszeres NDK kupagyőztes. A német egyesülés után újabb három német bajnoki címet nyert (1992. 1995. 1996.) 1997-ben világkupa és bajnokok ligája győztes, 1996-ban Európa bajnok lett. Ugyanebben az évben elnyerte az év labdarúgója címet Európában, kétszer volt az év játékosa a Bundesligában (1995. 1996). Korábban a Német Labdarúgó Szövetség igazgatója volt és ebben az időben nyert Európa bajnoki címet a német U21-es, U19-es és U17-es válogatott csapat. 2012 óta az igazgatóság tagja. Az edzőkért, az utánpótlásképzésért és az ifjúsági játékosokért, valamint a licences játékosokért felel.

Az igazgatóság ötödik tagja Jörg Wacker, aki a Bayern München márka nemzetközivé tételéért és az egyesület hosszú távú stratégiájáért felel. Mielőtt a Bayernhez került, 7 éven keresztül Európa legnagyobb sportfogadási cége, a bwin németországi igazgatója volt. Korábban sporttanácsadó cégeket vezetett, a Sport1 gazdasági igazgatója és a Bild.de programigazgatója is volt. A karlsruhei egyetemen irodalmat és sporttudományokat tanult. Az FC Bayern München LLC, a Bayern 1974-ben alapított észak-amerikai leányvállalatának tanácsadó-vezetője. A cég feladata, hogy együttműködő partnereket szerezzen és hálózatot építsen ki a Bayern megjelenéséhez az Egyesült Államokban.

felugyelobizottsag
A Bayern München AG felügyelő bizottsága

Akkor most nézzük, hogy kik felügyelik a Bayern München üzleti vállalkozását, az FC Bayern München AG-t, ami egy részvénytársaság. A részvények 75 százaléka az FC Bayern München egyesület tulajdonában van. 25 százalékon az alábbi cégek osztoznak egyenlő arányban: Audi AG, Allianz Biztosító Társaság és az Adidas sportszergyártó. A részvénytársaság felügyelő bizottságának elnöke a Bayern München Bejegyzett Egyesület elnöke, Karl Hopfner. A felügyelő bizottság elnökségének tagjai: Herbenrt Hainer az Adidas AG igazgatóságának elnöke, prof. Rupert Stadler, az Audi AG igazgatóságának elnöke, és dr. Werner Zedelius az Alianz SE igazgatóságának tagja. Tagjai: Thimotheus Höttges a Deutsche Telekom Ag (a Magyar Telekom Tulajdonosa) igazgatóságának elnöke, Rudolf Schels a Bayern München Bejegyzett Egyesület elnökhelyettese, dr. Theodor Weimer az UniCredit Bank igazgatóságának vezetője, prof. dr. Martin Winterkorn a Volkswagen AG és a Porsche Automobil Holding SE igazgatóságának elnöke. És végül az egyetlen politikus a csapatban, az is nyugdíjas és nem aktív. dr. Edmund Stoiber egykori bajor miniszterelnök, a CSU, a Bajor Keresztény Szociális Unió tiszteletbeli elnöke. E lista alapján nehéz eldönteni, hogy az a csapat-e az erősebb, amiket hétről-hétre a pályára küld a Bayern München, vagy ez, amelyik a háttérből irányítja ezt a sikeres klubot és még sikeresebb gazdasági vállalkozást.

Lássuk akkor az FTC honlapját. Annak is a tisztségviselőket ismertető menüpontját. Az első szembetűnő különbség, hogy sehol egy fénykép, nincs egyetlen életrajz sem. A vezetőség nevet viselő menüpont összesen egy szellős oldal. Egészen pontosan 49 szót és 344 betűt tartalmaz. Ennyit veszteget a klub a saját elnökére, az operatív igazgatóra, az elnökségi tagokra és a felügyelő bizottságra. Ki a bánatos francot érdekelhet, de tényleg, hogy kik is ezek az emberek valójában? Hacsak nem az lebegett az oldal szerkesztőinek szeme előtt, hogy ezeket a hatalmas figurákat, mindenki annyira jól ismer, hogy felesleges akár csak egy szót is vesztegetni rájuk. Mert, mondjuk az Adidas, a Volkswagen, az Audi első embere, a Deutsche Telekom irányítója, az Alianz vezére, vagy Matthias Sammer, esetleg Karl-Heinz Rummenigge mégiscsak kevésbé ismert arcok a világban, mint mondjuk – úgy találomra – az FTC elnökségi tagjai közül Kovács Miklós, esetleg dr. Bácskai János, vagy Sike András.

fradioldal2

De menjünk sorjában, és ha már az FTC-nek nem futja arra, hogy legalább az internetről idemásolna néhány eligazító adatot a saját vezetőiről, nota bene esetleg még a fizimiskájukat is elénk tárná, nézzünk utána az interneten, (mást nem tudunk tenni, ha kíváncsiak vagyunk, kik vezetik ezt a patinás klubot) kik is bújnak meg a vezetőséget alkotó nevek mögött. (Azt csak úgy mellesleg említem meg, hogy a vezetőség menüpontot 2012 március 17-én 14 óra 03 perckor, 3 év négy hónapja és 17 napja frissítették, amit a honlap pontosan fel is tüntet, annak ellenére, hogy 2014-ben volt egy tisztújító közgyűlés, ahol nyilván mindenki hibátlanul újraválasztottak, ezért aztán nem kellett a honlaphoz nyúlni.)

Nézzük az elnököt Kubatov Gábort. Ha beütjük a google keresőbe, érdekes módon az angol nyelvű Wikipédia ugrik fel a magyar előtt, és benne az első mondat így hangzik: His father is from Azerbaijan and his mother is Hungarian. He attended to secondary school in Pesterzsébet. He started studies at the Gödöllő University of Agricultural Sciences, but never finished it. Magyarul: édesapja azerbajdzsáni édesanyja magyar. Pesterzsébeten végezte a középfokú tanulmányait, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult, de soha nem fejezte be. Aztán innen már csak a Fidesz karrier állomásai következnek, ami a Ferencvárosi Tornaklub elnöki székébe torkollik. Hogy miért, azt ne kérdezze senki. Sehol egy aprócska focimúlt, egy NB I-es gólocska. Nem beszélve, bajnoki címekről, vagy nemzetközi kupagyőzelmekről. Esetleg gazdasági, sporttudományi tanulmányokról, pénzügyi előéletről, vezetői tapasztalatról, nagyvállalati múltról. Valamiről, aminek alapján azt lehetne mondani, hogy nem érdemtelenül lett egy nagy múltú egyesület vezetője. Az ég világon semmi.

Nagyjából ugyanez olvasható a magyar nyelvű Wikipédia oldalon is, azzal, hogy ott elhallgatják, hogy édesapja azeri. Nem szép. Mert nem szégyen az. Tanulmányai, amelyek eredménye „legmagasabb iskolai végzettsége középfokú” elfér négy sorban, viszont a pártkarrier 2002-től 2010-ig egy felfelé ívelő nyílegyenes és hemzseg a különféle titulusoktól, a pártigazgatótól kezdve az országgyűlési képviselőig bezárólag. Arról végül is, be kell vallani, azért semmi adat, hogy tornából felmentett lett volna, tehát ne tépjük annyira a szánkat, mint ahogy arról sincs, hogy matekból megbukott volna. Számolni, számítani egészen biztosan tud, és ez manapság elég is a karrierhez Mária (köz)munka alapú országában.

kocsismate
Dr. Kocsis Máté

Az alelnök viszont már egy igazi doktor. Dr. Kocsis Máté. Róla Sincs semmi a honlapon, de az angol Wikipédia elárulja, hogy ő viszont nem csak doktor, de Józsefváros polgármestere és 2010-ben parlamenti képviselővé is megválasztották. Akkortájt a nemzetbiztonsági bizottság tagja volt és a Wikipédia úgy tudja, részt vett a sokak által utált, új alkotmány kidolgozásában, amit aztán alaptörvénynek neveztek el. Egy szó nincs a fociról, vagy egyéb vezetői habitusokról, sportdiplomáciai, vagy sporttudományos ismeretekről, esetleg rúgott gólokról, vagy elnyert bajnoki címekről. Úgy am blokk köze nincs a polgármester úrnak a sporthoz, a focihoz, így aztán, tiszta lappal kezdhette meg a Fradi irányításában áldásos tevékenységét. A Fidesz mellett Isten segedelmével, mivel tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen fejezte be, így legalább van egy ember a Fradiban, aki imádkozni tud az egyesületért, ami – főleg a focicsapat tekintetében -, időszerű lett volna, még mielőtt a muzulmán bosnyákok ellen a pályára engedtük a fiúkat. Nem kizárt, hogy tud kézilabdázni, vagy látott már kézilabdameccset, akár többet is, mert erősen nyomul ebben a sportágban. 2015 áprilisa óta a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke.

És innen kezdődnek a bajok. Az egyik legpatinásabb magyar sportklub, a Ferencváros Tornaklub harmadik emberéről, az operatív igazgatóról csak gyalázkodó, vádaskodó bejegyzéseket hoz fel az internetes kereső. Ezek szerint nyomoznak ellene, Kubatov üzlettársa, utálja a Fradi kemény magját. Érdemi, legalább Wikipédia szintű életrajz, bármilyen koherens információ nem kerül elő róla. Itt-ott megemlítik, hogy újságíró volt, de nincsenek jó véleménnyel ebbéli teljesítményéről. Ez már nem annyira színvonaltalan, mint amennyire gáz. Egy ilyen poszton illene valamilyen CV-t prezentálni, ha nem a honlapon, legalább a neten. Mit mondjunk, balkáni állapotok uralkodnak a Fradi vezető személyiségeinek publicitása körül. Ki a franc lehet a felelős a klubnál ezért?

drbacskaijanos

Az elnökségi tagok közül dr. Bácska Jánosról a Fidesz honlapján minden kiderül. (A Fradi akkor a Fideszé lett teljesen? Eddig egy ember nem fordul elő a felső vezetésbe, aki nem Fidesz-karrierista lenne.) Dr. Bácskai kémia-fizika szakos tanár, a műszak tudományok doktora, egy időben a Tungsram vezetőmérnöke, majd a Környezetvédelmi Minisztérium egyik cégének vezetője. Kiderült, hogy neki is Fideszes politikai múltja van, önkormányzati képviselői, parlamenti képviselői. 2010-ben ferencvárosi polgármesterré választották. A parlamentből azonban, mivel a létszám fölöttiek közé került, 2014-ben, vissza kellett vonulnia. A saját önéletrajzában egy szót nem ejt arról, hogy a Fradiban tisztsége lenne. Pláne, hogy valaha is köze lett volna valamilyen sporthoz, legalább a gombfocihoz. Sehol semmi.

Az elnökség 2. tagja, Sike András a könnyebb esetek közé tartozik, mivel ő birkózó olimpiai bajnok és számos világverseny helyezettje. A Wikipédiáról azt is megtudhatjuk, hogy sikeres edző is volt, de azt már nem, hogy a Ferencváros elnökségének a tagja lenne. Most vagy azért, mert nem az, egy másik Sike Andrásról van szó, vagy mert ez nem olyan fontos. Szerintem ő az a Sike, aki elnökségi tag.

sikeandras
Sike András olimpiai bajnok bírkózó

A 3. tag a teljes csőd. Nyilván Kovács Miklós névvel nem egyszerű kitűnni a neten, de esetleg egy FTC, vagy Fradi, vagy valami sportág kapcsolásával legalább esély lenne megtalálni. De semmi. Van Kovács Miklós kékfestő, egy Kárpát aljai politikus, győri autógépész. Feladom. Számomra, egyszerű internauta számára Kovács Miklós a Fradiból beazonosíthatatlannak bizonyult.

Az elnökség negyedik tagja, Kökény Beatrix legalább valaki volt a kézilabdában, mert Európa bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes balátlövő-irányító. 2014-től szakosztályvezetőként dolgozik az FTC-nél a Wikipédia szerint, aki viszont arról nem tud, hogy az FTC elnökségének is tagja lenne. Fogadjuk el, hogy az, mert nem hiszem, hogy két Kökény Beatrix lenne.
Az ötödik elnökségi tag, Rieb György egy igazi, hányatott sorsú magyar vállalkozó, aki korábban még a Fradi elnöke is volt, de lemondott. Annyit tudni róla és a sport kapcsolatáról, hogy valamikor úszott a Fradiban, majd a vízilabdázókat szponzorálta. Ez se semmi, elég az elnökségi tagsághoz.

springervervonal

És végezetül az egyik tényleges legenda, dr. Springer Miklós, a 6. elnökségi tag, a Fradi alapítójának 2013-ban volt 85 éves unokája, akit az FTC baráti körének honlapja, mint a Springer „vérvonal” egyik tagját méltatja. „Olyan vérvonal ez, amelyre minden ferencvárosi kötődésű sportoló és szurkoló joggal lehet büszke” – vélekedik a baráti kör honlapja. Ok, ebbe feleslegesen ne menjünk bele, már úgy értem a vérvonal kérdésbe, mert – ha már a Fradi honlapjára nem lehet – más nem lévén, legyünk büszkék a Springer vérvonalra, jelentsen is az bármit.

Nem untatnám tovább az olvasókat és nem hergelném a Dózsa drukkereket a Fradi honlapjával, de elárulom, hogy a maradék 7 tisztségviselővel is ilyen felemás eredményt értem el az interneten. Ki meglett, ki nem. Végeredményben, az igazság az, hogy a két honlap, a Fradi és a Bayern München honlapjai között nagyjából ugyanolyan hatalmas színvonalbeli különbség van, mint a két csapat játéktudása között. A szomorú csak az, hogy a játékosok közötti különbségre van magyarázat, a honlapok közöttire azonban nincs igazán. A két klub közötti szakadék okai prózaiak és egyszerűek. A két ország gazdasági ereje közötti különbség látszik meg.

A Fradi honlapjának minőségében azonban már kizárólag a humán erőforrás-gazdálkodás milyensége érhető tetten. Amíg a Bayernt a világ legsikeresebb vállalatai szponzorálják, ezek legjobb vezetői irányítják, a német futball kiemelkedő egyéniségeivel közösen, válogatott gazdasági szakemberek támogatásával, addig a Fradinál fél vagy teljesen nímandok, a sporthoz nem csak nem értők, de azzal semmilyen területen nem érintkező karrieristák, politikai komisszárok és nyegle pártkatonák uralkodnak.

Ennek a vak politikai és vazallusi nyomulásnak, a szakmaiság és az erkölcsi tartás semmibe vételének lett a következménye, hogy nem csak a futballpályán válik a vak számára is nyilvánvaló az esélytelenségünk, de mára már elég összevetni a Fradi és a Bayern München honlapját ahhoz, hogy elsírjuk magunkat, hogy elgondolkozzunk, mit tettünk, mi a mi felelősségünk abban, hogy ez és az ehhez hasonló méltánytalan nívótlanságok sokasága között éljük az életünket. Lassan már nincs erőnk szégyenkezni sem. Letaglózza az embert, hogy milyen primitív és megalázóan alacsony szakmai és erkölcsi színvonalú emberek vezetik ezt az országot és a magyar sportot.

Zsebesi Zsolt

Adolf Hitler, Charlie Chaplin, Charlie Hebdo és az oroszlán bajusza – válasz a valasz.hu-nak

A valasz.hu Szőnyi Szilárd tollából közöl eszmefuttatást, amely lényegében azt taglalja, hogy a Charlie Hebdo francia szatirikus lapnak megjött az esze, vagy – másképpen fogalmazva – a munkatársaiba eresztett géppisztolygolyók mégsem bizonyultak falra hányt borsónak, mivel május óta deklaráltan nem közölnek gúnyos rajzokat Mohamed prófétáról. Bár más – eddig géppuskához nem nyúlt vallásokkal szemben – nem ilyen óvatosak.

Büszkén emlékeztet a publicista arra, hogy: „ a francia lapot ért terrortámadás után ezen a felületen félve megpendítettük: legalább azzal igyekezzünk elkerülni a hasonló eszeveszett mészárlásokat, hogy tartózkodunk a – nem csupán iszlamista gyilkosokat felbőszítő, hanem minden tisztességes embert viszolyogtató – vallásgyalázó karikatúrák közlésétől”. Szőnyi ezután gúnyosan veti fel:„ … nem tudjuk mire vélni azt a fülsiketítő csöndet, amely idehaza a francia lap főszerkesztőjének bejelentését kíséri. Azt az egyöntetű lapítást, mellyel a januárban még oly szóra kész kollégák fogadják a hírt, mely szerint – a legfeljebb a léghuzat által fenyegetett íróasztaluk mellől megfogalmazott intésük ellenére – a Charlie Hebdo szerkesztői a korábbi írásunkban emlegetett józan belátásra jutottak, hogy jobb nem ráncigálni az oroszlán bajuszát”.

Ne térjünk ki itt most arra, hogy más lapokkal is elő-elő fordul, hogy megváltozik az álláspontjuk, esetleg nem is azért, mert a főszerkesztőjüket és munkatársaikat lemészárolják, csak mondjuk azért, mert a laptulajdonos viszonya módosul az aktuális hatalomhoz. Tegyük fel, összeveszik egy régi barátjával, akinek addig a tenyeréből evett, és a lap – egyik napról a másikra – egészen más fényben látja a világot. Elő tud az ilyesmi fordulni a világon itt-ott. Főleg itt. Engem ugyanis valójában nem ez, hanem a bajusz idegesített fel igazán. A rángatott bajusz, ami a metafora szerint egy oroszlán bajsza volt, és kiváltó oka lett annak, hogy az oroszlán géppisztolyt ragadott és lemészárolta a bajuszát rángatókat.

Némi kitérőt tennék abba az irányba, hogy már mitől lenne a muszlim terrorizmusra a jó metafora egy olyan nemes állat, mint a fenséges oroszlán, az állatok királya, aki nyugalmában egy darabig hagyja rángatni a bajuszát, de ha feldühödik a provokáción, mégis csak odacsap és akkor jaj a szemtelennek. Az istent, de főleg embert nem félő, gyilkológéppé aljasult vallási fanatikusokat, akik nőket, gyerekeket mészárolnak le, nők és gyerekek testére szerelt bombákat robbantanak válogatás nélkül: piacon, templomban és vasútállomáson, vagy metróban, élő pokolgépet csinálnak a saját véreikből, mégis mi a bánatos francért hasonlítja egy magyar publicista a bölcs és türelmes oroszlánhoz, akinek lehet nyugodtan húzogatni a bajszát, csak be kell tartani egy bizonyos határt, mert, ha nem, akkor még ez a fenséges állat is elveszti a türelmét és mancsának egy csapásával halálra zúzza a provokátort?

Kedves Szilárd! Én a vallási fanatizmust, a muszlim, de bármilyen más terrorizmust nem hasonlítanám az oroszlánhoz semmiképpen, hanem a sakálhoz leginkább. A büdös és alattomos állathoz is csak fenntartásokkal, hiszen a természetben élő ragadozók csak az életben maradásért, élelemért ölnek. A terrorista viszont azért gyilkol, hogy megfélemlítse a többieket, hogy a zűrzavart és a pánikot kihasználva rá tudja kényszeríteni a saját akaratát, a saját értékrendjét, vallását más értékrendet és vallást követőkre. Mondjuk ki: eszmei alapon gyilkol. Egy világnézet hatalomra juttatása, vagy hatalmon tartása, megerősítése a célja, amikor elveszi egy másik ember életét. A gyilkossággal az életben maradottakat akarja megfélemlíteni, arra kényszeríteni, hogy fogadják el az ő vallását és féljék az ő istené. Szóval: az ilyen oroszlánoknak nem a bajszát kellene rángatni, tényleg nem, de le kellene tépni a fejét, mint ahogy az – a cikk szerzője által is emlegetett – való világban történik is. Itt-ott. Egyelőre nem itt.

Maradva a bajszoknál: úgy hetven éve egy bajszos kis emberke, aki – minő véletlen – ugyancsak egy Charlie, bizonyos Charlie Chaplin volt, a Charlie Hebdo francia szatirikus laphoz hasonlóan rángatni kezdte – az orra alatt hozzá hasonlóan kis pamacsot viselő ember -, nevezetesen Adolf Hitler bajuszát, amikor a Diktátor című filmjében a földgömbbel, mint egy lufival játszó megszállottnak ábrázolta a Führert. Akkor is voltak józan hangok, amelyek szerint nem kellene egy olyan nagy és nem kevésbé veszélyes, erőszakos népség, mint a nácik vezérének a bajszát rángatni, mert annak rossz vége lesz. Az aggodalmat a valasz.hu mai nézeteit valló korabeli sajtó egy része is osztotta. A filmtörténelem két „hitlerbajszosa” a mozivásznon csapott össze. A film 1940-ben készült, amikor német fegyverek dörögtek a világ négy sarkán és egy aprócska kis ember, egy félig zsidó és félig cigány Charlie, a Chaplin belekapaszkodott Adolf bajuszába. (Ugyanebben a filmben nevetségessé tette Mussolinit is. A történelmet ismerők szerint pedig Hitler, aki nagyon szerette a mozit, háromszor is megnézte a Diktátort.)

És ez még mind kevés. Ez a bizonyos Charlie, aki egy géniusz, a filmtörténelem egyik legnagyobb alakja, a United Artist megalapítója, – horribile dictu – nem csak a fasizmust ítélte el és állította pellengére, de nem szerette a kapitalizmust sem, amiről a Modern idők című filmjéből lehet meggyőződni. Ez a Charlie pont olyan liberális nézetűnek vallotta magát, mint a Charlie Hebdon, sőt ő még baloldalinak is. Ezért az amerikai kormány által felajánlott amerikai állampolgárságot folyamatosan visszautasította, amivel gyanússá tette magát, és az amerikai szövetségi nyomozó hivatal, az FBI rágalomhadjáratot indított ellene, kommunista szimpátiával vádolva meg. Az 1952-ben készült Rivaldafény című filmjének londoni bemutatójáról már nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba, mivel a legfőbb ügyész érvénytelenítette a beutazási engedélyét, erkölcsi és politikai nézeteire hivatkozva nem adták meg neki a vízumot.

Hát így állunk. Talán nem véletlen, hogy ma Magyarországon a baloldali liberális megint szitokszó. Talán oda kellene figyelni, hogy a múlt szörnyei sorra másznak le a történelemkönyvek penészes lapjairól és új Hitlerek és Mussolinik bontogatják a szárnyaikat a világ számos országában, ilyen-olyan ideológiák és vallások köntösébe bújva. Talán fel kellene ébredni és rá kellene döbbenni, mit is jelent, ha magyar publicista arra inti a világot, hogy ne rángassuk a tömeggyilkos, vallási és eszmei alapon öldöklő terroristák bajszát. Talán sírni kellene, de inkább zokogni, ha Orbán Viktor és Kövér László, Deutsch Tomika és Lázár János, vagy akár Simicska Lajos és sajtótermékei szabják az erkölcsi mértéket Mária (köz)munka alapú országában, ahol emlékművet állítanak Adolf Hitler szövetségesének, Horthy Miklósnak és eszmetársainak. Talán itt lenne az ideje, hogy megrángassuk Kövér László hetyke bajszát is, de inkább el kellene kergetni őt és társait is a politika színpadának a közeléből is, mielőtt még oroszlánnak fogják érezni magukat.

Zsebesi Zsolt

Rendesen kicseszett a nemzeti nagytőkével Overdose, a nemzet csődöre

Az Overdose nevű angol telivér és fő tulajdonosa, az előzetes letartóztatásban ülő szlovák állampolgárságú Mikóczy Zoltán, továbbá a magyar nagytőke emblematikus figurái, akik másfél milliárdot toltak a lóba, illetve a lovat birtokló Kft-be, közülük öten fejenként 10 százalékos részesedésért a világot látott lótetemben, nevezetesen: SIMICSKA LAJOS, CSÁNYI SÁNDOR, HERNÁDI ZSOLT, DEMJÁN SÁNDOR és JÁRAI ZSIGMOND – igaz különböző okból -, a természetes és elvárható kegyelet minimumát sem tanúsítva, látványosan távol maradtak Overodse temetésétől. A nemzet csődöre betegre zabálta magát Németországban, és miután mindig csak baja volt a patkóival, szinte minden versenyen elhagyott belőlük legalább egyet, most végleg elpatkolt. Pedig, ahogy a magyar sajtóban olvashattuk, akár még 15 évig nyugodtan fedezhetett volna. Ezt Mikóczy és a magyar multimilliomos ötös egyik tagja sem biztos, hogy elmondhatja magáról.

Overdose egy igazi szimbólum akart lenni. Annak élő bizonyítéka, hogy mire képes a magyar nagytőkés elit, ha prominens tagjai összefognak. És az is lett. A magyar nagytőke összefogását és üzleti zsenialitását egymagában bemutató állatorvosi ló. A lóbiznisz indulásakor tett nemzeti hitvallástól csöpögő, émelyítő tulajdonosi nyilatkozatokra nem fecsérelném az időt, mint ahogy arra sem térnék ki, hogy mi okozta Overdose kudarcát a versenypályán és a végzetes törést szexuális életpályájában. Helyette azt venném górcső alá, kik is ezek a magyar nagytőkések, akik nem restellettek összesen másfél milliárd forintot befektetni egy lóba, csak azért, hogy megmutassák ország-világnak, hogy mekkora idióták valójában, ami azóta fényes igazolást nyert, mégpedig nem csak az ominózus Overdose-projekt révén.

Mikóczy Zoltánra nem térnék ki részletesen, mivel az ártatlanság védelme kötelez. Csak annyit tudunk róla, hogy előzetes letartóztatásban van – a magyar sajtó szerint – áfacsalás gyanújával, mégpedig annak ellenére, hogy Overdose minden győzelme alkalmával felhúzta a magyar zászlót az istálló tetejére. Lehet, hogy őt is csak az emlékezete csalta meg, mint Matolcsy Györgyöt a jövedelembevallásnál, és elfelejtette, hogy az áfát nem csak visszaigényelni, de befizetni is kell. A maradék 5 magyar nábobnak a lóbizniszbe lépését követő pályáját megvizsgálva viszont arra a drámai következtetésre juthatunk, hogy vagy a ló hordozta magában a végzetüket, vagy a tulajdonosai mégiscsak akkora balfaszok, mint amilyennek látszanak. Mivel én ez utóbbira szavazok, erre koncentrálnék a továbbiakban.

Mikóczytól eltérően Simicska Lajos még szabadlábon van, de az EU csalásokat vizsgáló bizottsága, az OLAF már szaglászik utána, és ami még ennél is rosszabb, elhagyta a szerencséje. Míg korábban minden matematikailag igazolható valószínűséget meghazudtoló gyakorisággal vitte el az állami megbízásokat, egy ideje már sehol, semmit nem nyer, ami annyira frusztrálta, hogy a nagy nyilvánosság előtt gecinek nevezete a magyar kormányfőt, ami minden eddiginél mélyebb megosztottságot eredményezett a magyar társadalomban, valójában kettészakítva az országot. Egyik oldalon a Simicska sommás ítéletével egyetértőkre, a másikon pedig azokra, akik Simicskát és nem Orbánt tartják gecinek. Az ország egy kisebb, normálisabb, harmadik része szerint viszont mindkét tábornak teljesen igaza van. Simicska minősíthetetlen minősítése aztán végleg elvágta az állami forrásoktól, amelyek addig oly bőséggel folytak a zsebébe, hogy még az idén is 11 milliárd osztalékot fizetett a cége, a Közgép. A beszűkült bevételek ellenére kétszer annyit, mint a korábbi években bármikor, amit rosszakarói azzal magyaráznak, hogy mióta összeveszett Orbán Viktorral, az eddig a kormányfő zsebébe és a Fidesz kasszájába tömött milliárdok megmaradtak neki. Simicska számára kiderült, hogy duplán rossz lóra tett. Egyszer Overdose, másrészt Orbán Viktor személyében. Mindkét veszteség fájó és mély nyomokat hagyhat benne, bár Orbán elvesztése azért nagyobb érvágás. Így valószínű, hogy a kormányfő temetésére elmenne, sőt még a lapátot is megfogná, hogy segítsen a földet hányni rá.

Az Overdose tulajdonosi kör harmadik tagja sem lehet biztos a dolgában, bár Hernádi Zsolt, a nemzeti kenőanyag társaság, (vagy olajtársaság), a Mol vezére ugyancsak szabadlábon van. Egyelőre. Az ő nyakán is szorul azonban a hurok. A horvát bűnüldöző szervek időről-időre megújítják az ellene kiadott elfogatási parancsot az Interpolnál. Úgy gondolják, hogy ő kente meg az évek óta dollár milliónyi kenőpénz elfogadása miatt börtönben ülő egykori horvát kormányfőt, hogy kedvező feltételekkel adja el az INA horvát olajtársaság fölötti ellenőrzés jogát a Molnak. A magyar ügyészség soha nem látott bűncselekményt és a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is úgy találta, hogy Hernádi Zsolt nem vonható felelősségre azért, hogy a horvát kormányfő kenőpénzt fogadott el egy orosz cégtől és ennek ellenére – nyilván a Mol jobb ajánlata miatt -, a magyar nemzeti kenőanyag társaságnak juttatta az INÁ-t. Simicska szavaival: szabad hülyének lenni. Igaz, azt már nem mondta, hogy olyan hülyének, aki ezt az egész történetet el is hiszi.

Demjánnak sem a második Orbán-kormány ideje lesz a legsikeresebb korszaka. A Fidesz-kormány megfosztotta szövetkezeti bankjaitól, pedig az öreg Skála-kópé 2010-ben még mindenkit arra biztatott, hogy szavazzon a Fidesz-re, mert a narancsosok győzelme az egész országnak jó lesz. Végül még Demjánnak sem lett, aki kínaiakat akart importálni, hogy a magyar munkamorált helyrebillentse, és mert – ahogy mondta – a legjobb üzleteket a szegény országokban lehet kötni. Lehet, hogy ez így van, de Demjánnak az utóbbi időben ez sem jön be. Most néhány milliárdos tartozással harcol, amit alvállalkozói keresnek rajta, és nem tegnap óta. Az egykori Fidesz-fannak nem áll a zászló, hiába korteskedett lelkesen a Fidesz mellett. Mészáros Lőrinc hazai pályán simán veri, mégpedig milliárdokkal.

Csányi Sándornak, aki az MLSZ elnöki székéből az UEFA vezetésébe küzdötte fel magát, nyilván kenőpénz nélkül, ugyancsak megvan a maga keresztje. Nem bír Lázár Jánossal, aki folyamatosan kóstolgatja. Igaz, Lázár se vele, vagyis szemmel láthatóan nem bírják egymást. A kormányfő jobbkeze, a hódmezővásárhelyi fenomén minden további nélkül az ország első számú uzsorásának nevezte Csányit, Orbán Viktor focimániájának prémium osztályú kiszolgálóját, aki hiába tűri, hogy a kedves vezető vidéki VIP páholyok homályában köpködje a nyakába a szotyola héját, folyamatosan szívatva van a bankjára kivetett különadók tömkelegével. Szerencsére ezt ellensúlyozzák a mezőgazdasági vállalkozásainak kiutalt uniós támogatások és Csányi nyilván úgy gondolja, hogy jobb az első számú magyar pénzforrással, Orbán Viktorral jóban lenni, mint rosszban és ebben alighanem teljesen igaza van.
Járaira nem érdemes sok szót fecsérelni, de a vak is látja, hogy neki sem sikerült nagyra nőnie a magyar biztosítási piacon, sőt a részvényesek jobbnak látták megválni tőle. Nem azért, mert Overdose-ba túl sok pénzt öntött volna, hanem azért, mert üres dézsát csapolt meg nemzeti felindulásból egy arab telivérért, ami tiszta ráfizetésnek bizonyult. Ez volt tehát a mély növésű magyar nagytőke első és utolsó próbálkozása az összefogásra, ami nem azt bizonyította, hogy közös lónak túros a háta, hanem azt, hogy ha hat magyar nagytőkés fog össze egy cél érdekében és egymás vállára állnak, akkor sem látszanak ki a Kárpát medencéből. Főleg, ha tiszta versenyben, nem lejtős pályán mérettetnek meg, ahol nem számíthatnak politikai hátszélre, a magyar államtól elvtelenül és érdemtelenül kapott milliárdokra, amit csak azért pumpálnak beléjük, hogy megszülessen végre a magyar burzsoázia, ami annyira, de annyira hiányzik már nekünk. Még, ha kicsi, savanyú, tehetségtelen, elvtelen és korrupt is. Akármilyen szar, mégiscsak magyar és a miénk.

Zsebesi Zsolt

(A cikk megírását követő néhány órán belül, Overdose-t meghazuttoló gyorsasággal kaptunk bennfentes információkat egy magát megnevezni nem kívánó személytől, hogy a július 1-én elhunyt állat temetése még nem volt meg, annak idejéről és helyszínéről később adnak ki tájékoztatást. Ezért kiemelt figyelemmel követjük majd, hogy a tulajdonosok jelen lesznek-e a kegyeleti aktuson és – ha szükséges -, módosítjuk az erre vonatozó megállapításunkat. A forrás azt állítja, hogy az öt tulajdonos csak 200 milliót fektetett a lóba. A cégkivonat tanúsága szerint az OVERDOSE Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság alapító kőkéje 1,5 milliárd forint. Azt is megtudtuk, hogy a magyar zászlót Overdose győzelmei alkalmával nem Mikóczy Zoltán húzta fel, hanem a verseny rendezői, valamint arról is tájékoztattak bennünket, hogy a magyar sajtóban elterjedt áfacsalás helyett Mikóczy Zoltánt valami egésszen mással gyanúsítják. )

Menekültek vagyunk a saját hazánkban

Orbán Viktor zombi kormánya és velejéig korrupt állama a menekülteket sem utálja, veti meg jobban, mint minket magyarokat. Már a nem igaziakat, az állítólagos idegenszívűeket. Akikkel bűnszövetkezetben, folyamatosan, többszörös visszaesőként baszik ki nap mint nap. Mert a sajátjait, a rokonokat, a közelieket és a távoliakat, a haverokat, meg a seggét nyalókat – ha nem is szereti igazán –, de éjt nappallá téve, pénzzel kényezteti, mert csak akkor érzi magát biztonságban, ha folyamatosan megvásárolja őket, így biztosítva elvtelen, haszonleső támogatásukat.

Úgy, hogy a menekülteknek ne sírjon a szája, mert ők – végül is –, majd továbbmennek innen, de mi nagy többségben itt maradunk és szívunk tovább. Mert a legszarabb menekültnek lenni a saját hazádban. Én már egyszer lemondtam az állampolgárságomról, de ez mit sem változtat azon, hogy nem mentem el innen és együtt szívok az itthon maradt mintegy 9 millió magyarral. Közülünk most sokan azzal vezetik le a frusztrációjukat, hogy – ha már le sem szarja őket az Orbán-rezsim –, a menekülteken élik ki magukat, mint a szegedi börtönőr, aki – csak tessék végiggondolni –, a börtönrács mögött élt eddig is, még ha annak a másik oldalán is, de rá is rázárták minden nap a börtönajtót, pont úgy, ahogy mi is le vagyunk térdeltetve és rabságban élünk, még ha nem is zárják ránk a helyközi vonatok ajtajait. Még nem.

magyarmenekultekausztriahataran
Magyar menekültek az osztrák határon 1956-ban

Elveszik mindenünket, földönfutóvá tesznek bennünket a saját hazánkban, kihúzzák a lábunk alól az utolsó darab földecskét, hogy hűségeseknek adják, akiknek mindegy, hogyan szerezték a jószágot, a fontos, hogy az övék lett és nem másé, mert mindenki más le van szarva, csak az számít, és csak annyit, amennyije van – ahogy Lázár mondta –, és íme az ország Mészáros Lőrincek, Csányi Sándorok, Andy Vajnák, és társaik kezébe került. Mi pedig szorgos kis anya- és apamadarakként hordjuk az élelmet és hizlaljuk a demokrácia meleg fészkébe csempészett kakukkokat, a Rogánokat, a ronda Deutschokat és társaikat, akik – midőn dagadtra híztak – az utolsó fiókát is a mélybe taszítják a fészekből, ami nem is az övék, mert mindent maguknak és csak maguknak akarnak. Ennyit értettek meg, igaz, teljesen jól, a kapitalizmus lényegéből. A piacgazdaságból, amiből – az összes igazságtalanságát meghagyva – a piacot kilopták, helyére léptetve a korrupciót, ami Magyarországon már inkább a másodlagos elosztás állami rendszerévé nőtte ki magát, ahol a magyar kormány eldönti, melyik állampolgárának engedi meg, hogy gazdagodjon, egyáltalán életben maradjon, és melyiket taszítja a mélybe, mint érdemtelent, vagy azért, mert nem engedelmeskedett az úr akaratának, vagy mert nem tagja a „családnak”.

És ti, testvéreim tűritek ezt, velem együtt. Legföljebb sír a szátok és kiálltok a menekültekért, ami szép és nemes gesztus, de már magatokért miért nem tudtok kiállni? Mert gyáva nép vagyunk, akit egy félkegyelmű és seggnyalói vezetnek az orránál fogva, és mi féltjük a fizetésünket, a nyugdíjunkat – mit tudom én, mi mindenünket –, és nem merünk kimenni az utcára és ráborítani az üres beton virágtartókat a főkertészre, aki lassan sivataggá teszi a hazánkat, ahol csak néhány oázisban csordogál majd – és csak a kiválasztottaknak és háremhölgyeiknek – az éltető víz és nyílnak a virágok, teremnek a gyümölcsfák. A többiek a sivataggá lett magyar pusztán fogják közmunkában építeni a nagy vezért dicsőítő piramis-stadionokat. Te is ott fogsz nem sokára lapátolni, mert Mária (köz)munka alapú országában lesz a legolcsóbb a munkaerő és a legolcsóbb az emberi élet, mert orvoshoz már csak az mehet majd, akit odaengednek, mert a várakozási listára feliratkozottaknak legalább 60 évet kell majd várni az első vizsgálatra.

petofi

A menekültek távoli országokból jöttek. A szomjazókat itassuk meg, az éhezőket etessük meg és adjunk fedelet a fejük fölé, mert mi is menekültek vagyunk a saját országunkban, akik csak addig és úgy élhetnek, ameddig és ahogy Orbán Viktor akarja. Mi pedig – ahelyett, hogy felrobbantanánk a Szabadság téren álló emlékművet, a Horthy-szobrokat és elkergetnénk a történelemkönyvekből előmászott rémekkel együtt a mocskos diktátort –, önként megmaradunk itthon menekülteknek, akiket még nem kergettek el ugyan a hazájukból, de mindent megtesznek, hogy ne legyen maradásunk. Szeressük és segítsük a világ minden menekültjét, hiszen mi is közülük valók vagyunk! Egyszer talán lesz annyi tartásunk, annyi vér a pucánkban, hogy segítsünk magunkon is, Magyarország menekült népe. Petőfi forog a sírjában, bárhol legyen is az. Forog és káromkodik, és minden nap elküld bennünket is a jó édes anyánkba.

 Zsebesi Zsolt

Amikor nemzeti költőnk elragadtatja magát: