Európa Merkel félékre és Orbánokra szakad

merkel-selfie_2867730k
Angela Merkel német kancellár menekültek gyűrűjében

Az európai (kis)polgár, de a nagy is, tudja, hol van a határ, ameddig a hitelkártyája limitje és közvetlen környezete szigorúan vett érdeke megengedi, hogy erkölcsös legyen.

Angela Merkelt a szőnyeg szélére állították pártja parlamenti frakciójában, mert a képviselőtársai aggódnak a feltartóztathatatlannak tűnő menekültáradat kezelése miatt. Csak mellesleg jegyzem meg halkan, hogy Németország ebben sem hasonlít Magyarországra, ahol a frakciót a kormányfő szokta volt a szőnyeg szélére állítani, ahol nem a miniszterelnök felel a saját párfrakciójának, hanem pont fordítva, a frakció, a képviselők ugrálnak úgy, ahogy Orbán Viktor fütyül.

Szóval, egy kereszténydemokrata párti képviselő visszautalva Merkel kijelentésére, hogy nem akar egy olyan országban élni, ahol a humánus megoldásokért bocsánatot kell kérnie, kijelentette: nem akar egy olyan országban élni, amelynek egyes városaiban több külföldi él, mint amennyi német. Az ülésről tudósító német sajtó szerint, a CDU képviselőinek az az érzése, hogy az egyébként hideg számítónak tartott kancellár-asszony a menekültkérdésben erős erkölcsi kényszer hatása alá került és – legalábbis részben – elveszítette a realitásérzékét, amiben – így a képviselők – nyilvánvalóan fontos szerepet játszhat Merkel protestáns vallási háttere.

Magyarul: a képviselőtársak azért panaszkodnak, mert a kormányfőjük nem tud szabadulni az erkölcs kényszere alól, nem tud elvonatkoztatni a hitétől, azoktól az értékektől, amelyek protestáns lelkipásztor apjáról ragadtak rá. Az erkölcs – a CDU frakció tagjai szerint – nem jó tanácsadó, mert árt a politikus realitásérzésének, ugyanis hatása alatt az olyanokat tesz, amelyeket egyébként, reálisan – igaz erkölcstelenül – gondolkodva nyilván nem tenne. A dilemma, ami elé Angela Merkelt az élet állítja: jó-e, ha az erkölcsöt előbbre helyezi a politikus a realitásnak nevezett számításnál, érdekeknél és politikai céljainál, ami nem más, mint a hatalom megszerzése, a hatalom megtartása. A dilemmát Merkelnek és képviselőtársainak kell megoldaniuk, ami nyilván nem lesz könnyű.

Sokkal nehezebb dolga van Merkelnek, mint Orbán Viktornak, mivel a magyar kormányfő – saját bevallása szerint -, semmilyen értéket nem hozott hazulról, ahol az apja verte és néha meg is rugdosta. Orbán egy fiatalkori interjújában azt mondja, hogy családja sem munkás, sem értelmiségi, sem paraszt család nem volt, tehát semmilyen ezekre a társadalmi rétegekre jellemző értéket nem hozott otthonról. Már kivéve azt a realitásérzéket – és ezt én teszem hozzá -, amit a CDU képviselői kérnek Angela Merkelen egyre türelmetlenebbül számon. Amit egyébként erkölcstelenségnek és szívtelenségnek is szoktak nevezni őszinte emberek. Orbán abból a semmiből, amit otthonról hozott várat épített, és hamarosan bele is költözik. Létrehozott egy förtelmes és undorító értékrendet, ami egy cseppet sem hasonlít arra, amit Angela Merkel cipel magával, amit útravalóul akasztott a nyakába a lelkipásztor édesapja.

Ráadásul – legalábbis úgy látszik -, Európa lakóinak egy jelentős része úgy véli, hogy az erkölcs olyan, mint a vasárnapi ünneplő ruha, amit az ember a templomba indulva ölt magára és az istentisztelet után gyorsan meg is szabadul tőle, amikor – a kocsmai kitérőt követően – visszaereszkedik a realitás világába, amit nem az erkölcs, hanem az érdek, a pénz, az önzés és az életben maradásért folyó könyörtelen harc vezérel, és amelyben csak ellenfelek, győztesek és vesztesek vannak.

A reálisan gondolkodók a győztesek közé hozzák be magukat az erkölcsi normákat komolyan vevő lúzerekkel szemben. Az európai (kis)polgár – és persze a nagy is – tudja, hogy hol van a határ, ameddig a hitelkártyája limitje és közvetlen környezete szigorúan vett érdekei megengedik, hogy erkölcsös legyen, egy pár percre félretegye a realitásérzékét, aminek – úgy gondolja – a jólétét köszönheti.

Nem felemelő, de teljesen európai a dilemma, ami előtt a német polgárok állnak. Mennyit és miért engedjenek a saját jólétükből és megszokott életformájukból mások, a náluknál rosszabb helyzetben lévő idegenek megsegítésére. Euróban számolva most éppen 7 milliárdnál, menekültek számában félmilliónál tartanak, de egyre inkább sokallják mind a kettőt. Angela Merkelnek és néhány millió német polgárnak ez nehéz lecke lesz. Nem úgy a magyarok 75 százalékának, főleg nem Orbán Viktornak, akinek a tarisznyájába nem hogy erkölcsi normákat, de még csak szaros hamuba sült pogácsát sem rakott az apja, azt is magának kellett összelopnia.

A magyarok nagy többsége mindjárt tudta a helyes választ, vagy aki nem tudta, annak Orbán megsúgta. Sem ő, sem a magyarok többsége egy pillanatig sem gondolta, hogy bármilyen erkölcsi norma, vagy szolidaritás kötné a világ más népeihez, hogy bármilyen sorsközössége van szlovákkal, románnal, szerbbel, horváttal, némettel, franciával, főleg nem zsidóval és cigánnyal vagy – horribile dictu – bármiféle amerikai, vagy szíriai jöttmenttel, aki dögöljön meg ott ahol van, de se ide ne jöjjön, se tőlünk semmit ne kérjen, mivel mi sem kérünk tőle semmit és nem is várunk tőle semmit.

Magyarország nem tévelyeg, mint a németek és nem is fog rossz elhatározásra jutni, csalódást okozni sem magának sem másnak, amikor döntenie kell, önző vagy szolidáris legyen-e az idegenekkel, a migránsokkal, a tiltott határátlépőkkel, a cigányokkal, a muzulmán határsértőkkel, a szegényekkel, az elesettekkel, a nem magyar milliárdokkal, ugyanis még csak nem is látja az alternatívát, nem is tudja, mik közül lehet választani és milyen döntése milyen következményekkel jár. Nem képes végiggondolni, de nem is akar végiggondolni semmit. Főleg nem erkölcsileg.

Rábízza magát Orbán Viktorra, mert pont úgy jó neki, ahogy a felcsúti bölcs dönt, aki jól érzi, hogy mit vár tőle az egyszerű, keményen gyűlölködő. és Orbán száz százalékban hozza is, amit Európa együgyű és az erkölcsi dilemmáktól meg nem fertőzött része látni és hallani szeretne tőle. Amit nem csak a magyarok, de a szlovákok, a lengyelek és minden egyéb kelet-európai népek mellett a nyugat-európai kispolgárok is elvárnak tőle és a saját Orbánjaiktól.

A Merkelek és egyéb liberális vagy/és istenfélő széplelkek nem állnak jól. (Igaz, sose álltak jól, és álltak már sokszor rosszabbul is.) A többiek viszont azt hiszik, hogy ők mentik majd meg Európát. Mindenekelőtt a muzulmánoktól, hogy Európa olyan maradhasson, mint amilyen eddig is volt: két világháború bölcsője, és teremhessen nekünk sok-sok Orbán Viktort a drága, jó keresztény-zsidó úristenünk örök dicsőségére.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.