Miért nem jár Orbánnak tisztelet?

Nemzeti vágta

Magyarországon milliónyi honfitársunknak jár a legnagyobb tisztelet azért, amit ebben az országban elviselni kényszerül, vagy amit a mostoha körülmények ellenére tenni volt képes az elmúlt negyed évszázadban azért, hogy hazánk visszanyerje megérdemelt helyét az európai népek táborában. Orbán Viktor nincs közöttük.

És ha csak nem lenne a tiszteletet érdemlő politikusok között, akkor még mindig kezet lehetne neki nyújtani. Nem csak 100 milliós állami támogatások reményében, de anélkül is. De nem lehet. Nem lehet, mert Orbán Viktor nem egyszerűen nem érdemel tőlünk – sőt, senkitől a világon – mákszemnyi tiszteletet sem, hanem azért, mert ennek az embernek a börtönben lenne a helye. A felé nyújtott kéz nem lehet a fair play jele, mert Orbán nem ismeri a tisztességes versengést, a vitát, a nézetek ütköztetését és – ahogy maga is mondta – a világot csak a sajátjaira és az ellenségeire tudja felosztani.

Neki nem vetélytársai, versenytársai vannak a politikai színpadon, hanem csak ellenségei, akiket le kell győznie és amikor a földre kerülnek le kell döfnie. És így is tesz. A neki nyújtott kézbe fog marni – előbb utóbb –, ha az nem neki dolgozik, vagy olyat cselekszik, ami nem az ő hatalmát, érdekeit szolgálja. Orbán Viktort nem nemes versenyben kell legyőzni, mert ilyen versenyt nem ismer, és egy ilyen versengés feltételeinek még az írmagját is kiirtotta ebben az országban. Őt le kell gyűrni, ahogyan ő legyűrte a magyar demokráciát. Erőszakkal kell megfosztani a hatalmától, mert másképpen nem adja át soha és senkinek. Nem kezet nyújtani kell neki, hanem a tenyérbe köpni és a földre sújtani, erőszakkal és könyörület nélkül, úgy, ahogy ő tett erőszakot a fiatal magyar demokrácián, elrabolta az alkotmányosságunkat, a szabadságunkat és az önbecsülésünket.

Minden tisztes és polgári udvariasságra intő szépléleknek a figyelmébe ajánlom – ha nem látná –, mi történik Magyarországon. A sajtó, a nyilvánosság lenyúlásával a teljes hatalomátvétel készül. A gazdaság és a politikai élet után a nyilvánosság is közel 100 százalékban kerül a kormány, a Fidesz, egészen pontosan Orbán Viktor kezébe. 2018-ra semmilyen feltétel nem lesz adott ahhoz, hogy Magyarországon demokratikus, szabad választásokat lehessen tartani. Az ország lakosságának döntő része meg lesz fosztva attól, hogy valós képet kapjon arról, kik közül választhatna, kire és miért adhatná a voksát. A kormányerők médiafölényüket azzal teljesítik ki, hogy megveszik és akaratuk alá rendelik az ellenzéki erők egy jelentős részét, amelynek tagjai közül – szemmel láthatólag – már ma is vannak olyanok, akik – látva esélytelenségüket – a fegyvert lábhoz téve, szabad kezükkel a biztos győztes zsebében matatnak. A többiek – egyelőre csak – karakter- és nem igazi gyilkosság áldozatául esnek majd.

Az első lépés Orbán legyőzéséhez és a Magyar Köztársaság újjáépítéséhez az a felismerés lesz, hogy ez nem fog menni harc nélkül. Nem lehet a szavazófülkék félhomályában Orbánt és bandáját a hatalomból elhajtani. A magyar embereknek nincs választási lehetőségük, azért sem, mert – egyelőre – nem kínálkozott fel olyan politikai opció, amely a helyzet reális értékelését követően, hihető stratégia meghirdetésével, a győzelem valós esélyével lenne képes maga mellé állítani az ország lakosságát, amelynek egy jelentős része egész éven át téli álmát alussza, amíg egy következő kemény télen meg nem fagy a saját lakásában.

A felhúzott ébresztőóra már régen csengett az éjjeli szekrényen, de Magyarország polgárai a másik oldalukra fordultak és megpróbálnak tovább álmodni. Abban a reményben, hogy talán egy sikeres olimpia, EB, VB vagy mi a bánatos lófasz után egy szép világban ébredhetnek, ahol a mások farkával vert csalán helyén muskátli nő az ablakban és manna hull az égből, miközben lengedez a szabadság zefírje. Kádár János és Mátyás király álruhában, Jézus Krisztus az egyháztól kapott gúnyában, vagyis anyaszült meztelenül tér vissza. Igét hirdetnek és igazságot tesznek, majd a pirospozsgás arccal felvonuló magyar polgárok társaságában a VIP páholyból végigcsápolják a soron következő, öngyilkos nemzeti vágtát a semmibe.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.