Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet

 (A demokratikus ellenzék sirámai sorozatból:)

Egy gondolat bánt engemet:

Kossuth téri békés tüntetésen halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Melyen a baloldal szuvas foga rág.

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely üres maszopos irodában áll.

Ne ily halált adj istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek ellenzéki vezér, kin a választó néz keresztül,

Vagy akit a kormánytévé aláz, de kegyetlenül.

Legyek képviselőjelölt, kit a TEK taszít a mélybe,

Vezetőszáron húzva az állami tévébe.

Ha majd minden uniós nép,

Orbánt megunva síkra lép,

Pirosló arccal és piros-fehér-zöld zászlókkal

és a zászlókon eme szent jelszóval:

„Orbán takarodj!”

S ezt harsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S az Orbánság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon liberális vér ki szivembül,

Midőn utolsó szelfim a hálóra perdül,

Hadd nyelje el azt a médiazörej,

a facebook, a twitter, a nyilvános röhej.

S holttestemen át

Egységes roming tarifán

Száguldjanak hős posztjaim a diadalra.

S ott hagyjanak engemet kiakadva.

Ott szedjék össze okos gondolatimat,

Amint eljő a 2018-as választási nap.

Hol ünnepélyes, komoly apátiába omlandék,

Dúdolva Bródytól, hogy „Ha én rózsa volnék”.

Midőn az ellenzéket közös listának adják,

Kik érted haltak szent világszabadság.

Zsebesi Zsolt

A Gépnarancs eltanácsolta a bökverset, mint közlésre nem méltót, amit a szerző tisztelettel tudomásul vett, és máshol talált publicitást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.